Ahogy ígértem, elkezdtem dokumentálni a kertem totális megsemmisülését, hogy legyen majd mihez viszonyítani, ha tavasszal újra kipalántázom az első salikat.
Na de kérem azt nem gondoltam volna, hogy ez ilyen lesz. Végignézek most a kerten és nem látom, hogy mi is lesz majd belőle. Persze van kész terv, talán túl precíz is, de most ez nem látszik. Fáj, ahogy most kinéz. Mindenek előtt az első tennivalóm, egy rendes komposzt elkészítése volt. Na persze nagyképűen magamra húztam a dicsőséget, pedig a férjem dobta össze. Pont úgy néz ki, mint nagyapám disznó ólja tető nélkül, ami dicséretnek számít, mert a nagyapám nagyon precíz volt. Ebben a komposztban 2 rekesz van, és idén csak az egyiket töltöm meg. Tavasszal kezdem a másikat, így reményeim szerint nem kell majd forgatni a tartalmát.
Elég sok szüretelni való akadt még az ágyásokban. Minden kiszedtem. Illetve egy tököt és 4 káposztát meghagytam. Őket az utolsó pillanatban, mikor a markoló hatalmas vas foga megérinti a talajt, na akkor kiemelem gyorsan. Van még leveles kel, amit át szeretnék telepíteni valahova, mert egész télen szedhető és nagyon szép. Egy lila és egy fodros. Imádom, ahogy egy pálmafára szeretne hasonlítani.
Szüret után következett a fűszernövények kiemelése. Nagyon nem vették jó néven, pedig próbáltam kedvesen, és sebészeket meghazudtoló módon precízen vágni. A gyökérzetük nagyon megkedvelte ezt a talajt, talán az övüké egyedül. Mindegyik egy kis cserépbe került, megy a házba. Ilyenkor lehet szaporítani is őket. Az oregánó, kakukkfű, és a rozmaring szépen legyökeresedik, ha beássuk a talajba az ágakat, míg a bokron vannak. Ilyenkor ezeket szét lehet szedni és külön cserépbe rakni. Idén 2 embernek adok belőlük, volt mit tenni.
2 év után pedig az akácdeszkákból összerakott, rétegzett magaságyás is szétbontásra került. Nem tudtam megtartani, mert az egyik oldala nagyon megsüllyedt, plusz útban is van. A rétegezésnél anno betartottam a "nagykönyvben" javasoltakat, és nem gondoltam volna, hogy elegendő lesz ennyi idő arra, hogy teljesen elkorhadjon minden. Az élővilága fantasztikus:
Azt gondolom, hogy minden vég egy kezdet. Ja, persze. Mondogathatom magamnak, de ettől még nem leszek nyugodt....olyan, mintha az egyik gyerekem épp elkezdené az ovit. Jövő héten jön a földmunkás. Nagyon ajánlom neki, hogy ne mosolyogjon, miközben minden maradék életet elsikál és a földdé tesz egyenlővé. Mert akkor nem kap kávét! Én meg majd ott állok és elő kell kaparásszam a vizuális énemet, aki majd ott, el kell hogy képzelje a tavaszi képet. Mert kérem a műhelymunka közben, a háttérben folyik. Ha azt mondom, hogy az első magok már megérkeztek postán, akkor ne gondoljátok hogy ez korai. Biztosabb helyen van nálam, mint a webáruházban ;)
